Tegnapelőtt volt az EB selejtező első csoportmérkőzése, a szlovák válogatott fogadta a magyar csapatot Nagyszombaton. A mérkőzés végeredménye 2:0 a szlovákok javára, én, mint aki nem értek a focihoz nem kívánom elemezni a meccset, saját szubjektív megítélésem alapján viszont elmondhatom: a szlovákok jobbak voltak, mindkét gólt szépnek találtam, megérdemelten nyertek.
Amiről beszélni szeretnék, az a meccsen tapasztalt indulatok és a szurkolók hozzáállása az eseményhez. A Szlovákia, Románia, Szerbia elleni meccsek mindig is fontos eseményeknek számítottak, hisz a magyar csapat csap össze, egy, a „magyar földeket bitorló” nép válogatottjával. Ezért hát, ha nyer a magyar csapat az egy kis „igazságtétel” a minket ért veszteségekért, és mondhatjuk a győzelem után, hogy „jól megmutattuk milyen is a magyar”. De ennek valóban ilyen fontos identitásképző elemnek kellene lennie?
Az eljövendő Hungarista Államban is lesznek feltehetően mérkőzések, ahol a Kárpát-Duna Nagyhaza népei csapnak össze, hogy összemérjék képességeiket. Szlovákok, ruszinok, erdélyi románok, horvátok, szerbek, bosnyákok és természetesen mi. Úgy kellene ezekre a mérkőzésekre tekinteni, mint testvérnépek összecsapására, ahol megmérkőzik egymással a tehetség, a tudás és győz a jobb, majd békével, várva a következő megmérettetést, válunk el egymástól. Nem pedig úgy, ahogy ezt ma teszik a szóban forgó népek, vagyis mint egy élet-halál harcra, ahol a győztesé az örök dicsőség, a vesztesé meg az örök szégyen, ahol a győztes a győzelmére, mint a másik fél (jogos!?) megalázására tekint, amivel visszavágott minden eddigi sérelemért.
Egyik szerkesztőnk kint volt és az elbeszélése alapján elhangzottak sovén kijelentések is, az egyiket én is véltem hallani a tv előtt, ilyenek voltak: „Ki nem ugrál büdös szlovák!”, „Szar Szlovákia!”, „Nincsen hazátok!”; valamint volt szlovák zászló (vagy sál) égetés is. Illetve, ami még megjegyzendő momentum volt, hogy az első szlovák gólnál az ünneplő szlovák játékosoknak a magyar szurkolók sört dobtak a nyakába. Ez nagyon színvonaltalan, semmit nem érünk el vele, de ha a mi játékosunkat dobták volna nyakon, akkor fel lennénk háborodva… tudom, tudom, nekünk szabad, nekik nem.
Megkérdezném azoktól, akik ezen szólamokat harsogják és tetteket vitték végbe, hogy mégis mit várnak ezektől? Majd ezek elmondása, megtétele után visszatér a Felvidék és megszűnik Szlovákia? Mi a cél? Mert a dühünk kiélese kívül semmire se jó. Sőt! Többet árt, mint használ. Az ilyen személyek mit gondolnak, ezzel előrébb viszik Trianon lerombolását, ezen gyűlöletnek a megnyilvánulására lebomlanak a határok?
Tegyük fel, hogy visszatér a Felvidék, mit kezdenek a majdnem 5 millió szlovákkal? Lesz egy újabb Benes-dekrétum, csak magyar részről? Mit gondolnak, a szlovákok ezek hallatán, láttán jobban fognak kedvelni minket? Mert bizonyosan nem, de akkor, hogy képzelik el a területek visszaszerzését? Majd a szlovákok így belemennek az újra egyesülésbe?
Amit ezzel elérünk, az az, hogy még jobban megutálnak minket és minden egyes ilyen mérkőzéssel, amin ez a megnyilvánulás van a részünkről, adunk még egy okot arra, hogy ne akarják a közös hazát.
„Hát de ők is ezt csinálják”, ja, lehet, de akkor nekünk ugyan ezt kell csinálni? Mikor lesz akkor vége? Majd jól kiírtjuk egymást és lehúzhatjuk a rolót? Nyer, aki erősebb?
Kifütyülték a Himnuszt? Bárki műveli bárkivel szemben, megvetendő és alpári cselekvés. DE! Az ilyen szinvonaltalan megnyílvánulásra nem szabad ugyanolyan szinvonaltalan megnyilvánulással reagálni, mert azzal csak lesüllyedünk azok szintjére, akik ezt művelik. És ezek után ugyanolyanok leszünk, mint akiket egyébként kritizálunk azon tevékenyégük végett, amit tulajdonképpen mi is megtettünk válaszként.
Testvérek!
Nekünk példát kellene mutatnunk, hogy mi tudunk máshogy is hozzáállni a témához, hogy nem ez a módja! Meg kellene mutatnunk, hogy mi testvérek vagyunk egy közös hazában, nem gyűlölnünk kell egymást, hanem szeretni, nem széthúzni, hanem összefogni! Értsük már meg egyszer, s mindenkorra, hogy kinek az érdeke a népeink közti széthúzás, kinek kedvez ez a megosztott állapot, mert hogy sem a szlovákoknak, sem nekünk nem, az biztos!
Forduljunk békével nemzettestvéreink felé, és ne egymással viszálykodjunk, hanem az igazi és közös ellenséggel, aki nem csak a magyar, vagy a szlovák népet akarja elpusztítani, hanem minden nemzetet. Minél tovább vagyunk elfoglalva az egymással szembeni ellenségeskedéssel, annál több időt adunk nekik, hogy véghezvigyék tervüket.
Külön-külön nem fog menni és mind elbukunk!
Ezért felszólítok mindenkit, hogy nemzetünk, népünk érdekében ne engedjen a sovén érzelmeknek, hanem a békére törekedjen, mert amennyiben nem így jár el, közvetve ugyan, de részt vesz nemzetünk, népeink elpusztításában!
Zöldinges.net – Bognár Albert
